2020. már 14.

Akkor most hogyan tovább?

írta: Jagica
Akkor most hogyan tovább?

fog-1208283_960_720.jpgMinden rokonom, barátom, ismerősöm életét jelentősen befolyásolják napjaink történései, az életbe léptetett törvényi szabályzások, a munkahelyeken, iskolákban hozott súlyos intézkedések.

Józan ésszel hogyan lehet ezt túlélni? Milyen stratégiát válasszak a jövőnk-jövőm érdekében?

Hát először is: pániknak semmi helye. Semmi hülyeséget nem osztok meg a Facebookon: aki online, annak lehetősége van egyébként is tájékozódni mértéktartó forrásból, akik közel állnak hozzám, azokkal napi kapcsolatban állok, mind józanul látjuk a helyzetet, nem drámázunk.

Szóval öt dolog, amit ebben a helyzetben tehetek:

1. Ápolom, még szorosabbra fűzöm a szeretteimmel, barátaimmal a kapcsolatot

Igaz, csak telefonon vagy online térben, de szeretnénk egymásról minél többet tudni. Tanácsokkal támogatjuk egymást, ha valamelyikünk megoldandó helyzettel szembesül, együttesen próbáljuk meg kitalálni, hogyan jusson anyukám gyógyszerhez, mivel tudom segíteni az Angliából hazatérő családtagjaimat stb. Az egy fedél alatt élők pedig  döntsenek úgy, hogy nem fognak egymás agyára menni az elkövetkező időszakban. Össze leszünk hosszabb ideig zárva (a közvetlen pandémiás vészhelyzet után is) , egyre súlyosbodó anyagi problémákkal fogunk szembenézni, nem a veszekedésnek, hanem az összetartásnak, összezárásnak van itt az ideje. Legyünk kedvesek, empatikusak, játsszunk, főzzünk, olvassunk, filmezzünk, társasozzunk együtt. 

2. Rendet rakok kívül-belül

A kényszerszabadság idejének egy részét rendrakással fogom tölteni, nem lehet kifogásom az, hogy nem érek rá.

Rendszerezem a számláim, irataim, selejtezem a felesleges gyógyszereket, könyveket, újságokat, cipőket, lejárt élelmiszereket, ruhákat, takarítószereket. Csak megerősíteni fogom az általam eddig is tudod tényt: túl sok cuccom van. A család által nem igényeltek egy része természetesen megy az adományos dobozba, más részüket tényleg ki kell dobnom, egy részüket félreteszem értékesítésre.

És igen: belül is rendet rakok. Olvasás, tanulás,önismeret, jóga, bármilyen online elérhető - engem fejlesztő- anyag jöhet.

3. Felmérem az anyagiakat

Nagyon komoly számadást kell nekem és szeretteimnek végeznünk, mennyi tartalékunk van, meddig tudjuk kihúzni, ha elveszítjük a rendszeres jövedelmeinket, állásunkat. És itt jön be az előző pontban említett rendrakás: amit el lehet adni, azt majd el kell adni. A tárgyak csak tárgyak, priorizálnunk kell, mi a fontos. Nagy szavak, de most sokan játszunk majd a túlélésért. A legtöbb ismerősömnek minimális megtakarítása van, és akit nem sújt a jelenlegi helyzet, azt is bizonyosan érinteni fogja az elkövetkező válság. Megvizsgálom, miről tudok lemondani, mit lehet átütemezni, mire elég a tartalék, hol lehet összébb húzni a nadrágszíjat, a családomból ki szorul majd segítségre, azt hogyan oldjuk meg. A tényeket józanul figyelembe véve: nem hetekben, hanem minimum hónapokban kell gondolkodnunk. 

4. Átgondolom a jövőt

Az előző gazdasági válság mindnyájunkat meglepett, nem igazán készültünk rá, nem tudtuk, hogy jönni fog. Vásárolunk nyakra-főre, imádtuk a svájci frankos hitelek által elérhetővé vált lehetőségeket: ingatlant, ruhát, autót, utazást. (én speciel egy használtautó vásárlással szívattam meg akkor magam)

Most lehetőségünk van átgondolni, hogy majd egy gazdasági válság mélyén hogyan képzeljük el jövőnket:

- vizsgáljuk meg, tudatosítsuk, hogy az előző válságban miket tettünk a fennmaradásért, túlélésért. Ha a tetteink eredményesek voltak, jegyezzük meg, és gondoljuk át, hogyan tudjuk majd a jelenlegi helyzetre átültetni. Ha az akkori tetteink  eredménytelenek voltak, ha hibáztunk, eszünkbe ne jusson újból ugyanazt a stratégiát választani.

- Nyugodtan nézzünk körül, mások hogyan csinálták. A jó gyakorlatokat érdemes tudatosítani, megjegyezni.

- Át kell írnunk a korábban megfogalmazott rövid és hosszútávú terveinket.

Milyen tartalékokkal rendelkezem? Mit tudok mobilizálni? Miről tudok én lemondani (pl: nyaralás, benzinfogyasztás csökkentése, étel házhoz rendelése helyett főzés, váltás kisebb előfizetői csomagokra, felesleges vásárlások minimalizálása), miről tud a családom lemondani? Ha épp most ruháztál volna be ingatlanba, új autóba, kütyübe, nagyon alaposan gondold át, megteszed-e. Én kisember, alsó-középosztálybeli alkalmazott vagyok, és vélelmezem, hogy az olvasók sem mágnások: én bizony félnék most hosszútávú hitelt, anyagi elköteleződést vállalni, mert tisztában vagyok már vele, hogy egy gazdasági válságban állások, vállalatok, kis és nagy cégek, kisvállalkozások szűnnek meg. Vajon a cégem elég erős az elkövetkezendők elviseléséhez? Átszervezés, létszám-leépítés esetén munkám pótolható-e, kellően fontos-e a munkaköröm? Vagy pont a válság hatására végre belevetem magam valami újba, amiben igazán kiteljesedhetek? MOST kell ezekről gondolkodnom, amikor még döntési helyzetben vagyok, lehet, hogy három hónap múlva már csak kényszerlépéseket tehetek, és a károkat minimalizálom.

5. Miben segíthetek?

Önmagamon:  Egészségesen élek-e? Megteszek-e mindent, hogy a testem-lelkem a lehető legjobb állapotban tartsam? A válságban az egészségügyi kiadásokra is nagyon oda kell majd figyelni, ezért elengedhetetlen, hogy krónikus betegként ne figyeljek oda a táplálkozásomra, gyógyszereimre, fizikai állapotomra. 

Másokon: Empatikusan közelítek az emberek felé. Tiszteletben tartom mások véleményét, túlélési stratégiáját, mert nem járunk egy cipőben, nem ismerhetem a többi ember érzelmeit és tettei hátterét. Nem ítélkezésre van most senkinek sem szüksége, hanem támogatásra, összekapaszkodásra. Felmérem, hol-kinek-miben tudok most és később segíteni. Felajánlom a segítségem, ha nem látok konkrét tennivalót.

 

Nem vagyok gazdasági, pénzügyi szakember, és nem szeretnék pánikot kelteni a fent emlegetett jövendő gazdasági válság emlegetésével senkiben. De vannak a vendéglátásban, idegenforgalomban, rendezvényszervezésben és a művészvilágban érintett barátaim, szeretteim, ők már mind érzik a bőrükön a negatív változást, az anyagi megszorításokat, a MUNKA HIÁNYÁT. Ők már látják, hogy optimista szemmel is hónapokban lesz mérhető a helyrebillenés. Nem attól kell tartani, hogy túléljük-e a járványt (a fertőzéstől félek a legkevésbé), hanem attól, hogy a vészhelyzetből eredő gazdasági, társadalmi következményekkel képesek leszünk-e megbirkózni. 

Józanságot, toleranciát, összefogást kívánok most magunknak.

Szeretettel:

Jagica

(fotó: pixabay)

 

Szólj hozzá

jövő stratégia coaching szívügy