2019. okt 14.

Még néhány dolog, amit megsúgnék fiatalkori önmagamnak

írta: Jagica
Még néhány dolog, amit megsúgnék fiatalkori önmagamnak

view-834961_1920.jpg

Sok okosságot súgnék meg fiatalkori önmagamnak, ebben a blogbejegyzésben már korábban részleteztem az első ötleteimet, ideje volt, hogy megírjam a többit is.

(fiatalkori énem meg szerintem elküldene a francba, hogy egy ilyen vén trotty ne szóljon bele, mit hogyan csináljon, elég, ha hagyja a dolgokat úgy történni, ahogyan elésodorja az élet.. agyalás nélkül... )

Az önismereti munka a negyvenes éveim elején vált a mindennapjaim részévé, amikor is egy nagyon hosszú, válással végződő szerelem és kapcsolat  bonyolult lezárási folyamatában szükségszerűen újra kellett építenem, definiálnom önmagam. Nagy pofonként éltem meg eszmélésem, rájöttem, hogy a naív, szabálykövető, szocializmus fojtó közegében formálódó személyiségemmel egyáltalán nem foglalkoztam még, életemet addig ösztönösen éltem, igen ritkán gondolkozva el a miérteken és hogyanokon.

Az ösztönösségemért nem hibáztatom a rendszert, és senki mást, egyedül az én felelősségem, hogy nem foglalkoztam önmagammal, és csak minimális tudatosságot sikerült életem addigi döntéseibe belecsempésznem.

Átgondoltam, mit is kellett volna másképpen tennem, összefoglaltam, leírtam, hátha valakinek segítségére lehet. 

1. Beszélgess a családoddal! Sokat - sokmindenről!

Most azt hihetitek, hogy nálunk ez nem volt divat, pedig de. Sokat beszélgettünk, játszottunk, közös programokkal, szeretettel, figyelemmel vette körül a szűkebb és tágabb család a gyerekeket. Csodás gyerekkorom volt.  De teljesen kimaradtak belőle a régi családi történetek, anekdoták, legendák. Nem ismertem jól a felmenőim történeteit, nem tudtam, milyen körülmények között, hogyan nőttek fel szüleim, nagyszüleim, nekik mi fájt, mi okozott örömöt, nem hajoltunk régi fényképalbumok fölé, hogy kitisztázzuk, Pálma néninek ki volt a testvére, vagy mi történt a háború alatt anyukámmal. Amit huszonéves koromra megtudtam, annak alapja mind indirekt, felnőttek közti beszélgetésekből asztal alá hullott információmorzsákból állt össze. (nálunk gyakorta elhangzott a "nicht vor dem Kind" mondat)

Ma már tudom, milyen meghatározó eleme személyiségünknek a családi háttér. Az örökölt sorsok, minták, tulajdonságok, gének, készségek feltérképezése, a felmenőim személyiségének alaposabb megismerése vezet el sajátomhoz. Hogy értsem, miből fakadnak szorongásaim, honnan jönnek a félelmeim, kitől örököltem ezt - vagy azt a tehetséget, sokkal többet kellett volna tudnom.

Amikorra  a beszélgetés és a mindent tudni akarás vágya megérett bennem huszonévesen, addigra a felmenőim nagyrészt már elmentek.

Ha megteheted kedves Olvasó, gyűjtsd a családi élményeket, fotókat, történeteket, akarj mindent tudni, hogy tovább adhasd gyerekeidnek akkor, amikor már nyitottak rá.

photo-256889_340.jpg

2. Ne fogadd el mindig a nyilvánvalót! Kétkedj! Hezitálj! Járd körül!

Olyan könnyűnek és egyenesnek tűnik az élet, amikor  életed kereteit mások szépen kijelölik, felépítik körülötted a mentális villanypásztort, Te pedig terelődsz, amerre engedik, ameddig nem kapsz az oldaladba egy kis magasfeszültéget motivációként.

Ebben sem feltétlen a körülményeim a hibásak, bár a szocializmusban adta magát az egyenes életpályamodell (tanulás, életreszóló munkahely, ranglétrán lépdelés,gyerekek, házikó, boldog nyugdíjaskor), bennem nem ültette el senki a kétkedés csíráját, és sajnos én sem magamban. Az ösztönös élet kényelmes velejárója, hogy a döntést átadjuk másoknak (szülők, osztályfőnök, brigásvezető, házastárs). Aztán ha borul a rend, olyan pofonok jönnek egymás után, hogy csak az igazán erős lelkületűek képesek minimalizálni a veszteségeket.

Szóval semmit nem kell elfogadni csak azért, mert mások azt mondják. Mert mások szerint nekem az lesz a jó.

Legyen rá időd, hogy kitaláld, Te mit szeretnél valójában, járd körül, építsd fel mellette az érvrendszered, harcolj érte.

gulls-2662550_960_720.jpg

3. Ismerd meg önmagad! Tudatosítsd az értékrended!

Ösztönös emberként sosem gondoltam végig, hogyan lenne tipizálható a személyiségem, mi áll nekem jól (nem külsőségekre gondolok), melyik az a nyelv, művészet, akármi, amiben a legjobban ki tudom magam fejezni, mi motiválna, hogyan fejlődhetnék, milyen megküzdési stratégiák a legtesthezállóbbak stb. stb.  Irtó sok energiát, bosszúságot, felesleges körök felesleges futását megtakaríthattam volna azzal, hogy hamarabb tisztába jövök önmagammal. Rárőltettem magamra tőlem idegen helyzeteket, embereket, kapcsolatokat, és ebből hosszú idő volt feleszmélni, kimászni. Fölösleges körök, fölösleges idő, energia.

Ma már tényleg végtelen számú lehetőségünk van feltérképeznünk saját magunkat, és ezzel élni kell. Ha valami nem passzol hozzád (egy foglalkozás, egy barát, egy helyzett, egy házastárs), az egyáltalán nem biztos, hogy aTe hibád, egyszerűen csak a személyiségednek nem megfelelő keretrendszer sosem lesz a Tiéd.

Ha pedig már eljutottál oda, hogy többé kevésbé tisztába jöttél önmagaddal, akkor meg kell tanulnod elfogadnod, megszeretned magad. Engedd meg magadnak, hogy más, akár fura legyél, másképp érezz, gondolkodj, cselekedj. Más poénokon röhögj, más tessen, más kajákat szeress, más zenéket hallgass, ne másokéba, hanem a Te cipődbe bújj bele.

Értékrend: személyiségünk, gondolkodásmódunk fontos, alapvető részeit értékrendünkben fogalmazhatjuk meg másoknak: mit gondolunk a világról, hiszünk-e Istenben, hogyan képzeljük el az ideális életet, mik a céljaink, akarunk-e gyereket, ha igen, hogyan nevelnénk, hogyan viszonyulunk a pénzhez, utazáshoz, politikához, házimunkához, rokonainkhoz, mit kívánunk tenni a közösségért, hogyan képzeljük el a saját Maslow piramisunk grádicsait.

Meg kell fogalmaznunk, ki kell mondanunk, tudatosítani kell magunkban a saját értékrendünket. Mert ehhez kell majd viszonyulnia (vagy illeszkednie és csiszolódnia) a körülöttünk lévő embereknek.

forest-1245692_1920.jpg

4. Tervezz, aztán bátran rúgd fel a terveket!

A tervezés, célok megfogalmazása, tudatosítása, mérföldkövek leszúrása nagyon-nagyon fontos fiatalkori lépés, ki ne hagyd. Legyen részletes, kidolgozott és a hosszútávú céljaidhoz igazodjanak a rövid távú terveid. 

Ha pedig fel kell rúgni őket, mert valami olyan dolog (lehetőség, utazás, szerelem, kreativitás, hivatás) érkezett az életedbe, ami borít mindent, rúgd fel, ha úgy jobb neked.

 

people-2597454_960_720.jpg

5. Mondj nemet!

A mindenre rábólintás, mindent elvállalás, minden szabály betartása neveltetésemből adódott, és nem szándékozom semmiért sem a családomat okolni, de sajnos ezt örököltük. A jókislányságot, a megfelelési kényszert, a szabálykövetést. Benne van a genetikámban, és nemet mondani, meghúzni a határaimat  nekem nem természetes. Ha fiatalabb koromban rájövök (megtanulom), hogyan kell asszertívan kommunikálni, annyira másképpen alakulhatott volna sokminden!

Ha Te, kedves olvasó hasonló cipőben jársz, és szenvedsz is tőle, lépj. (önismeret + kommunikációs tréning)

Ha nem megy egyedül, kérj segítséget! (pályaorientációs szakember, egyetemi mentor, pszichológus, coach, bármit bevethetsz, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, komfortosabban működj önmagadban) 

potrait-4234344_1920.jpg

Ötvenesként elmondhatom, hogy az önismereti munkában, nemet mondásban, tervek szövésében, újratervezésben, határaim meghúzásában jelentős fejlődésen mentem keresztül, és ebből a fejlődésből folyamatosan profitálok is.

És nem sírok azon, mennyire másként alakulhatott volna az életem, ha...... mert ez az én felelősségem. Ha tudsz, okulj belőle.

Te mit súgnál még önmagadnak?

(fotók: Pixabay)

Szólj hozzá

boldogság önismeret coaching