2019. jan 27.

Ady100

írta: Jagica
Ady100

szekely_ady_a.jpg(Ady Endre fényképe Székely Aladár fotója. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Fotógyűjtemény. Forrás: Wikimedia Common)

Ady Endre ma száz éve hunyt el.

Egy verssel szeretnék emlékezni rá, amit az Ady emlékmúzeumban hallottam egy Múzeumok éjszakáján.

A Mindegy átka 
 
Sorakoznak s elfutnak a hetek, 
Mintha kórház-szagtól futnának. 
Talán nem volt soha ilyen beteg 
Az Élet, mely szennyesen bukdos 
S nem tud eljutni tiszta kúthoz. 
 
Máskor se volt itt élni jó dolog, 
De viharok sűrübben jöttek 
És többen voltak zúgó bátorok. 
Most már a reménytelen Mindegy 
Túlságosan meggyőzött minket. 
 
A Mindegy, mi ma mindent összetör, 
A lágy ujjakat összefonja, 
Hogy nem szorul össze az ököl. 
S hogy itt még valami teremjen, 
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. 
 
Igenis: kell a bátor lobbanás 
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk, 
Hogy minden vannál mindig jobb a más. 
Gyujtsuk ki jól a sziveinket: 
Csak azért se győzhet a Mindegy. 
 
1913
424px-szekely_ady_b.jpg
(Ady Endre dedikált portréja - Székely Aladár fotója. Forrás Wikimedia Common)
Nekem akkor, azon a forró nyári délutánon egy amatőr, lelkes, tiszta szívű  szavaló szájából ez a vers durva pofonként csattant a lelkemen, annyira megszólítva éreztem magam. Egymásra néztünk Adéllal, és rajta is ugyanazt a megrendülést láttam:
a Mindegyben éljük napjainkat, és ennek nem szabadna így lennie.
Szólj hozzá

kult Ady