2018. aug 20.

Az édes mostoha

írta: Jagica
Az édes mostoha

Egy baleset margójára

wheat-925760_1920.jpgBaleset következtében a bal kezem (konkrétan a karom, könyököm, csuklóm, kézfejem) hetekre használhatatlanná vált. Balkezes vagyok, így az egy kezet igénylő mozdulatok elvégzésére kizárólag a domináns kezem használtam. Eddig.

Amikor megtörtént a baj, minden ismerősöm, családtagom sajnálkozva jegyezte meg: szegény, pont a bal kezed...!

Én kihívást éreztem a sajnálkozás helyett - miért ne helyettesíthetném a mostoha jobb kézzel a balt?

Egészen eddig lekicsinylően nyilatkoztam a jobb kezemről: olyan ügyetlen vagyok vele. Balkezesként szépen írok, jól rajzolok, a kreativitásomat a balkezességemnek tulajdonítom, pedig... A jobb kezem helytállt a bajban. 

A jobb kezem eleinte ügyetlenül mozgatta a fogkefét a számban és nem emlékezett rá, hogyan fésülködöm, húzom fel a cipzárt, vagy írok sms-t. Mert nem kapott soha lehetőséget. Mint amikor a nagyobbik testvér mindent megcsinál a kicsi helyett, "Te úgysem tudod butus, hagyd majd én" felkiáltással.

A jobb kezem nem gúnyolódott, nem emlegette fel a múltat, nem sértődött meg, hogy eddig milyen csekélyke szerepe volt, hanem komolyan vette a rá bízott feladatokat, motiválta, hogy helyt álljon, mindamellett gyengéden bánt az elesett bal kézzel: mozgatta, tartotta, öltöztette, simogatta rajta a fájó sebeket. Napról napra ügyesebb volt, méltó a bizalomra. Szépen megtanult majdnem mindent, lassan, de precízen dolgozott, és arra is volt ideje, hogy a bal kezemet újból megtanítsa az elfeledett mozdulatokra, rásegítsen torna közben az utolsó centimétereknél a nehezebb, nagyobb leleményességet kívánó karhasználatra, mint például az öltözködés, hajmosás, főzés.

A bal karom  két-három hónapot követően visszanyerte a mozgás-készségét, de az ereje egy részét nem. Most a két kar együtt súlyzózik, erősít szalaggal, a jobb motiválja a balt, mutatja, hogy egy-egy mozdulatnak hol a kezdete és vége, hová kell a balnak eljutnia.

A karjaim egyensúlyba kerültek, a bal maradt a kreatív, szépen író és rajzoló, a jobb a gyengéd figyelem és erő.

Mert amíg lemezek, csavarok tartják a csontokat, nem fogom tudni a régi módon terhelni a karom. De egyáltalán nem vagyok kétségbe esve, ott a másik, akire végig támaszkodhattam képletesen és szó szerint is.

A testünk sérülékeny. A testünk erős. 

Közhely, hogy amíg egészségesek vagyunk, nem értékeljük. Pedig köszönet jár a testünknek, hogy kreatívan, harciasan véd bennünket, védi a belső szerveinket, védi törékeny fizikai valónkat a bőrön, csontokon, immunrendszeren keresztül, tudattalanul is figyelve érzékszerveink jelzéseire - védelmi rendszerünk, testünk teszi a dolgát csendben, menti mindig a menthetőt, nem várva köszönetet.

Hát én most megköszönöm a jobb kezemnek, karomnak a jófejséget, a fáradhatatlanságot, ahogyan megköszönöm a baleset során nyújtott segítséget a segítőkész járókelőknek, akik azonnal önzetlenül megtettek értem mindent, az ismeretlen, irtó kedves mentősnek, aki szóval tartott, beszéltetett és még napok múlva is érdeklődött utánam, R. doktornak, aki össze puzzle-ozta a könyököm, majd jól össze is csavarozta, nehogy újból szétessen, családomnak, munkatársamnak, barátaimnak, akik mind ugrottak, jöttek, adtak, hoztak, vittek, tették, amit kellett.

Köszönöm. Köszi Jobbkéz! Pacsi!

piano-801707_1920.jpg

Szólj hozzá

baleset trauma coaching habtest