2018. júl 22.

A lélek a legfontosabb testrész

írta: Jagica
A lélek a legfontosabb testrész

Tizenöt bekezdés az emberről Ancsel Évától

michelangelo-71282_1280.jpgAncsel Éva (1927-1993)  a XX. század embere volt. Filozófus, esszéíró, költő és egyetemi tanár. 1950-ben fejezte be egyetemi tanulmányait filozófia-társadalomtudomány-lélektan szakon, ezt követően kezdett el tanítani. 1957-től jelentek meg versei, 1970-től tanulmányai, esszéi, könyvei.

Kamaszkoromban szívesen olvastam írásait vagy figyeltem megszólalásait: a mondanivalója tiszta volt, nemes, töprengő és csendes,könnyen azonosulhatott vele az útkereső fiatal. Szerettem a "Százkilencvennégy bekezdés az emberről" című kötetét, a "füveskönyv" bejegyzéseit, amelyeket lánya gyűjtött össze korábban megjelent írásaiból, és édesanyja kórházi ágyában lediktált mondataiból. Valójában aforizmákról van szó, de Ancsel Éva ragaszkodott a "bekezdés" elnevezéshez.

Némelyik bekezdés patetikusnak tűnik, némelyik talán túlzónak vagy túl elvontnak, ma már esetleg elavultnak, lehet velük bátran vitázni, de az etikusság, a tisztelet, a műveltség és ember iránt érzett szeretet áthatja a bekezdéseket.

A sorszámozás eredeti.

Szeretettel nyújtom át a nekem legkedvesebb tizenöt bekezdést:

X.

Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?

Egyikhez sem.

Az ember leginkább talán mégiscsak Pilá­tushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mos­ná kezeit - ami nem szokott sikerülni.

XIX.

A sorsnál fennköltebb alibi nincs. És nem is csak számunkra, halandók számára. A gö­rög istenek is - az olümposziak - a moirákra hivatkoztak, ha már nagyon elszégyellték magukat az emberek előtt.

Újabban - filozófusok közreműködésével ­a világ szokta közzétenni, hogy nem tehet semmiről, mivel elhagyták őt az istenek.

XXV.

Nem állítom, hogy soha nem győzhetett még az igazság. Ez előfordulhatott. De az már nem, hogy föl is állt volna a győztesek dobogójára - oda, ahol minden záptojás eltalálhatja -, hanem ha győzött, hát észre­vétlenül távozott a legeldugottabb hátsó kapun, ahová hívei vezették szorongva. Le­het, hogy ezért nincs adatunk arról, hogy előfordult-e már ilyen, s ha igen, akkor hol és mikor?

XXVI.

Ha az igazság nem is szokott győzni - vagy nagyon ritkán -, azért még minden igaz­ságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg a lábán a világ.

XXXV.

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag s mi­lyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt ember­nek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

XXXVII.

Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált. S ez teljesen racio­nális, hiszen úgy gondolja, hogy a másik ember lelke fontosabb az ő gyomránál. Kü­lönben is, a lélek a legfontosabb testrész.

XLVII.

– Nem értem: miért csak annak ég a bőre, akit arcul ütnek? Miért nem sokkal inkább annak, aki megütötte? S miért nem ő visel vizes kendőt az arcán, de ahhoz nem hasonlót, amilyet – arcának égése ellen – Mózes viselt?
– Légy igazságos: van, akinek tud égni az arca attól, hogy ütött.

L.

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül
gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

LXVI.

Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.

LXXIV.

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek. ....

LXXXVII.

A pénz – minden ellenkező híreszteléssel szemben – patyolattiszta nagyon sok fizetési eszközhöz képest. Hát nem tisztább, mint ha ellenszolgáltatásként például azt kell vallanom, hogy nem mozog a Föld, vagy tudok egy embertársam soha el nem követett bűnéről?

CXXVIII.

Soha senki sem fog új életet kezdeni, mert azt a spongyát, amellyel éltünk tábláját letörölhetnénk, soha nem fogják fölfedezni.

CXXXVIII.

Annál teljesebb az ember, minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül.

CLV.

Vannak, akik olyan naprakészen és rugalmasan felejtenek, hogy nem lehet előre látni a múltjukat sem.

CXIV.

Látni is akarni kell.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Jagica

Szólj hozzá

kult irodalom filozófia bonbon coaching szívüg