2018. már 24.

A traumáim és én

írta: Jagica
A traumáim és én

lightning-1056419_1920.jpgNem vagyok jóban a traumáimmal.

Nem beszélek róluk. Szinte soha, senkinek nem beszélek a traumák okozta érzéseimről, gondolataimról. Introvertáltként eleve nehezen hozok szóba bármit is, de a traumák az én titkaim, na azokról végképp hallgatok. Szomorú, de még a családtagjaimmal és a barátaimmal sem osztom meg a traumatikus élményeimet, TAPINTATBÓL.  Ezt a vonást anyukámtól örököltem, aki egész életében az egyik legfontosabb tulajdonságának tartotta (tartja) a tapintatot. Nem terhel másokat a problémáival. (Anyuszi, akkor is Te vagy a legjobb)

Azt hittem, hogy ez a természetes viselkedési mód, ebben nőttem fel, így kell ezt csinálni, erős nők vagyunk, mindent elviselünk, állva, szúrós szemmel, ökölbe szorított kézzel, felgyűrt ingujjal,a jövőbe nézve. (remek filmplakát lenne - látom is magam egy katasztrófafilm hősnőjeként, aki a szeretteiért elhordja a hegyet, odébbteszi az elefántot, megállítja a robogó vonatot - látod, ez is milyen árulkodó kép? A szeretteimért - és soha nem magamért)

464px-we_can_do_it.jpg

Azt hittem, elégséges és megfelelő stratégia NEKEM, ha magamban rendkívül sokat gondolkodom, próbálom megérteni az okokat. Szétszedem majd összerakom az emléket, felidézem az egész történetet újból és újból, mit lehetett volna másképpen tenni, mit kellett volna mondani, hogyan akadályozhattam volna meg, aztán csak várom a könnyeket, jönnek is, sírok, bömbölök, borzasztóan sajnálom magam, aztán kifújom az orrom, és indulok a dolgomra, vagyis inkább indulok, hogy megjutalmazzam magam. Sütivel, könyvvel, egy csini táskával (na, most már tudom, miért van annyi könyvem és táskám, meg plusz tíz kilóm).

Mivel a legrégebbi traumáim már több, mint negyven évesek, és a mai napig eszembe jutnak, újból érzem a szégyent vagy a szomorúságot, a magányt és a dacot, rájöhettem volna korábban is, hogy ezeket a traumákat bizony ki kellett volna valakivel beszélnem.

velizar-ivanov-502066-unsplash.jpg

Engem eddig több érzés, téves gondolat, mondhatjuk téveszme akadályozott meg abban, hogy valaki mással együtt átbeszélve kimossam, átszínezzem, helyrerakjam magamban a traumáimat:

- a tapintat: jaj, ne terheljek másokat az én bajaimmal, elég a barátnőmnek, társamnak, szüleimnek, gyerekemnek (stb.) a maga baja, ne tetézzük még az enyémmel is, nem teszek a szeretteimre ekkora lelki terhet

- a szégyen: úristen, ez is megtörtént velem, erről nem beszélhetek, mert NEM ILLIK BELE a képbe, amit mások gondolhatnak rólam (tudni illik én egy erős, derűs, kiegyensúlyozott ember vagyok). Gyengének, sebezhetőnek fogok látszani

- úgysem értenek meg: mert nem ők élték át, nem voltak ott, nekik érthetetlen, mit tettem vagy mit nem tettem

- önvád: én tehetek róla, nem mertem megtenni, rosszul döntöttem, megérdemeltem a bántást, nem tanultam meg a leckét, félrerántottam a kormányt, nem rántottam félre a kormányt - tehát ha én tehetek róla, nem érdemlem meg a feloldozást

- nem vagyok én olyan fontos: ma már tudom, hogy de, én fontos vagyok, legfőképpen saját magamnak, de a negyvenes éveim elejéig ez is komoly érv volt a hallgatásom mellett

- jól vagyok, tudom kezelni: francokat - aki ezt mondja, aki győzködi erről magát és másokat, nincs jól. 

A traumák kezelésének a legelső lépcsője, hogy beszéljünk róla. Gyógyító, felszabadító, sorsfordító élmény valaki más vállán sírni, valaki más együtt érző, szeretetteljes figyelmében fürödni.

Ha visszamehetnék az időben, a traumáimat nem óvnám annyira, hogy belül - magamban dédelgessem őket és ezzel megbetegítsem a testem, mérgezzem a gondolataimat, hanem előállnék velük. Kipenderíteném őket a napra, a rivaldafénybe. Kimondanám, leírnám, megmutatnám.Tessék, itt van, nézzétek, ugye milyen ronda, milyen nagy, milyen félelmetes ? Segítsetek!

danielle-macinnes-222441-unsplash.jpg

Barát.

Család.

Segítő csoportok. Sorstársak. Sorsközösségek.

Trauma központok, egyesületek, alapítványok.

Szakemberek.

Mert nem vagyok egyedül.

Neked is vannak hasonló gondjaid? Hasonló gondolataid? Hasonló harcaid magaddal? Traumáiddal?

Nem a gyengeség jele, ha segítséget kérsz!

Nem vagy egyedül! Mondd ki, mutasd meg.

 

 

Szólj hozzá

trauma coaching szívügy