2017. okt 28.

Miért kellene türelmesnek lenni?

írta: Jagica
Miért kellene türelmesnek lenni?

A Pillecukor teszt margójára

jessica-ruscello-349308.jpgHallottál már erről a kísérletről?

Gyerekek a teszt alanyai, akik döntéshelyzetbe kerülnek: vagy azonnal megehetnek egy szem pillecukrot, vagy ha képesek várni, és nem nyúlnak az elsőhöz, kapnak néhány perc múlva egy másodikat.

Az első pillecukor tesztet a hatvanas években végezték a Stanford Egyetemen. A teszt az önuralomról szól, a pszichológusok szerint boldogabb, kiegyensúlyozottabb felnőtté válnak azok a gyerekek, akik türelmesebbek, fegyelmezettebbek - és mivel a kutatók éveken keresztül figyelemmel kísérték a tesztben részt vevő gyerekeket, nem is beszéltek a levegőbe. A pillecukor tesztet boncolgató írások nagyobbik része arra helyezi a hangsúlyt, hogy az önuralom fejleszthető, érdemes a gyerekünkben ezt a tulajdonságot erősíteni.

De nézzük meg, miről van szó: 

 

 És egy másik:

Csodálatos a módja, ahogyan egy kisgyerek minden egyes érzékszervével igyekszik birtokba venni a cukrot. Megszagolja, nyomogatja, belenyal, nézegeti, megkóstolja. Ha másra nem, a várakozás erre mindenképpen alkalmas: a pillecukrot olyan mélységében ismerik meg, ahogyan korábban sosem.

Vajon a hatvanas évek kísérletének lehet-e ugyanaz a mondandója ma?

Tény, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent azonnal, és ezt minden gyereknek meg kell tanulnia, általában ez minden hiszti alapja. Az ember nem úgy születik, hogy tisztában van az idő fogalmával, a jelenben él, és tapasztalás, tanítás útján jön rá a "később", a "holnap" a "jövő évben" vagy az "egyszer valamikor" jelentésére.

Amikor pedig eljött az idő, és mindezeket elsajátítottuk, kellően türelmesekké váltunk, megtanultuk, hogy idő kell ahhoz, hogy a távolságot, mint üveggolyót megkapjuk, bammmm, ezer helyről ömlik ránk: szerezd meg még ma, ragadd meg a napot, élj a mának.

Tehát - hol az igazság? 

Egy újabb teszt, amelynek alapja az eredeti kísérlet, egy teljesen más irányba vitte a kutatást és annak eredményeit, és máshonnan közelíti meg a kérdést: a gyerekeknek nem csak az információ fontos, hanem az a személy is, akitől az információt kapják. Egy -korábban kevésbé megbízhatónak tűnő- felnőtt szájából elhangzó ígéretet a gyerekek sem vesznek feltétlen hihetőnek, de ha egy megbízható felnőttől hallják a feltételeket, könnyebb a várakozás is. 

Az eredeti teszt számomra viszont nem a türelemről szól, hanem a bátorságról, a gyermeki kíváncsiságról és áttételesen a kreatív elméről. Ha elvárják tőlünk, hogy valamire nemet mondjunk, milyen módon tudnánk mégis birtokba venni? Ha a felnőttek bezárnak valamit egy képzeletbeli dobozba a hozzá tartozó szabályokkal együtt, hogyan tudnánk onnan kivenni és megtapasztalni mégis?

És gondolj bele, micsoda bátorság kell egy -számunkra- egészen apró döntéshez?

Bátor az a gyerek is, amelyik azonnal bekapja a cukrot, és felfogta, vállalta a döntésének következményét, és bátor az a gyerek is, aki bízik.

Számomra minden gyerek nyertes.

jared-sluyter-342881.jpg

 

 

Szólj hozzá