2017. okt 17.

Irracionális döntések

írta: Jagica
Irracionális döntések

labyrinth-2037903_1920.jpgNemrég olvastam egy interjút az Indexen Richard H. Thalerrel, a viselkedési közgazdaságtan egyik legnagyobb alakjával.

A viselkedési közgazdaságtan szerint az ember számos területen hoz irracionális döntéseket, míg a hagyományos közgazdaságtan szerint az ember racionális, és képes eldönteni, mi neki a legjobb.

Ez az elmélet felnyitotta a szemem arra, miért lehetséges, hogy az életünk látszólag egyszerű kérdéseire, problémáira olyan sokan és sokszor reagálunk hülyén ésszerűtlenül.

Amikor döntéshelyzetbe kerülünk, azt hisszük legtöbbször, hogy átlátjuk a problémát, tisztában vagyunk a döntésünk következményeivel, pedig dehogyis. Beszűkült tudatállapotban, félelmek és frusztrációk szorításában igyekszünk menekülő útvonalat, kiutat találni. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Veled nem fordult még elő, hogy a döntésedet követően, mikor már kellő távolsággal tudtál visszanézni a történtekre, rá nem jössz, hogy a fenébe tudtál ekkora hülyeséget csinálni? Miért nem láttad a fától az erdőt? Pedig annyira egyértelműen adta magát a dolog, Te mégis a legidétlenebb módon reagáltál valamire? És nem tudod magad sem megmagyarázni, hogyan történt?

A viselkedési közgazdaságtan állítása alapján az irracionális döntés egyáltalán nem különleges.

És ez olyan megnyugtató. Egy ideig.

A közgazdászok persze nem a magánéleti döntéseinkkel kapcsolatban állítják, hogy sokszor nem vesszük figyelembe az ésszerűséget, és impulzív módon cselekszünk. Ők a pénzügyi döntéseinkre, befektetéseinkre, megtakarításainkra, körültekintő hitelfelvételre gondolnak.

Ha azonban pénzügyi területen sem vagyunk képesek mindig kellő körültekintéssel, a tények elemzésével és minden objektív tényező mérlegelésével cselekedni, hogyan várhatnánk el magunktól, hogy érzelmekkel teli, kusza, zűrzavaros magánéleti problémáinkban ésszerűen viselkedjünk?

Lépjünk hátra, vegyünk mély levegőt.

Ha úgy érezzük, elvesztettük a fonalat, nem látjuk át az egészet, nem kell, hogy felemésszen bennünket a problémánk. Kérjünk időt, beszéljünk valakivel (egy baráttal, anyánkkal, egy coach-csal). 

Azzal, hogy igyekszünk összefoglalni a lényeget, kitisztázni a részleteket, máris tettünk egy lépést a megoldás felé. Segítséget kérni nem szégyen, sőt bölcsességre vall.

Lepjük meg a tudományt, és mutassuk meg neki, hogy képesek vagyunk helyesen dönteni.

 

 Jagica

Szólj hozzá

coaching szívügy