2017. feb 18.

A generációs "tisztelet" konfliktus

írta: Jagica
A generációs "tisztelet" konfliktus

Jagica szubjektív

adult-1867588_1920.jpg

Ha megkérdezem az ötven felettieket, mi az, ami a legjobban zavarja őket a mai fiatalokban, előbb- utóbb elérkezünk ahhoz a mondathoz, amit mind ott dédelgetnek belül magukban: a tisztelet hiánya.

Miért érezzük ezt ekkora problémának? Miért fáj nekünk ennyire?

A mi korosztályunk nagyobb része tisztelet alapú nevelést kapott otthon és az iskolában.

Gyermekkorunkban úgy tanultuk, hogy a tisztelet "alanyi jogon" jár az idősebbnek, a tanárnak, az orvosnak, a hivatalnoknak, mindazoknak, akik többet tudnak nálunk, nagyobb az élettapasztalatuk, műveltebbek. Ezt a tiszteletet általában nem kérdőjeleztük meg, ezt a mintát láttuk szüleinktől, nagyszüleinktől.

Szép lassan elérkeztünk abba a korba, amikor hátradőlünk, és várjuk, hogy a fiatalabbak a korunk és tapasztalataink alapján bennünket is tiszteljenek. (elvégre ez a világ rendje, mi is tiszteletet adtunk, most pedig nekünk kell kapni, ez az élet körforgása, jár nekünk, igaz?)

Nemrég belenéztem egy generációs különbségeket boncolgató tévéműsorba, ahol az Y generációs vendég eltökélten vágta az X és babyboomer generációs vitapartnerei arcába: "miért járna valakinek ALANYI JOGON tisztelet, kizárólag a kora alapján? A tiszteletet ki kell érdemelni".

Első hallásra hátrahőköltem, hát ez az, itt van a fő generációs probléma gyökere, ez felháborító!

Aztán szép lassan tovább gondoltam, és be kell vallanom, rájöttem, hogy az első hallásra nekem nagyképűnek és ellenszenvesnek tűnő mondatok igazak.

Mivel egy ideje már foglalkoztat a generációk közötti kommunikáció, érdemesnek tartottam indulatok nélkül végiggondolni az álláspontok különbözőségét, és közös platformot keresni egymás megértéséhez.

Mit jelent a tisztelet? A Wikiszótár szerint: 1. csodálat érzése valaki iránt a tulajdonságai, tudása, vagy hozzáértése miatt 2. valaki iránt érzett nagyrabecsülés.

Nincs tehát szó arról még az értelmezésben sem, hogy a KOR önmagában tiszteletet jelentene, még akkor sem, ha a mi szüleink, nagyszüleink ezt igyekeztek alapértékké tenni bennünk. Ha ezt a megállapítást elfogadjuk, akkor máris megértőbben, befogadóbban vagyunk képesek a kérdést kezelni.

A tiszteletünket vagy nagyrabecsülésünket olyan személyek iránt érezzük, akik

  • olyan minőségű, valami iránt elköteleződött, elhivatott életet élnek, melyet követendőnek gondolunk (ez például számomra egyértelműen azon emberek csoportja, akik önzetlenül segítenek másokon, bármilyen módon)
  • olyan tudással, szakértelemmel, hozzáértéssel, teljesítménnyel rendelkeznek, amelyek előtt fejet kell, hogy hajtsunk

Nincs tehát feloldhatatlan ellentmondás a generációk között a tiszteletet illetően. 

A fiatal becsül és tisztel bennünket, ha értéket lát abban, amit teszünk.

Valljuk be önmagunknak, mi is milyen sok fiatalt tisztelünk valójában: a tanulást komolyan vevő egyetemistát, a tudást magáévá tevő fiatal munkatársunkat, a munkahely/család/házimunka/tanulás fronton helyt álló fiatal családanyát, a házimunkában, gyermeknevelésben aktív, egyenrangú részvételt vállaló férfiakat, az önkéntes munkát vállalókat, a játékát elajándékozó gyermeket, a fiatal sportolót, aki mindent alárendel az eredménynek, a gyermeket, aki szülőjét ápolja... 

Tiszteletünket fejezzük ki bátran, adjunk neki hangot. Merjünk másoknak inspiráló, kedves szavakat mondani, merjünk mások előtt kalapot emelni. 

Dobjuk sutba az életkor tényezőt.

Tiszteletet adni és kapni mindkét fél számára felemelő érzés, éljünk vele, bennünket gazdagít.

 

1261761705.jpg

Fotó innen.

Felső fotó innen.

Szólj hozzá

tisztelet generáció bonbon coaching szívügy